11111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111
1./1. A reklám története
1./2. Kedvenc hazai és (vagy) külföldi tervezőgrafikusod bemutatása
1./1. A reklám története
vételére, illetve igénybevételére ösztönző, esetleg egy egész márka, cég, terület vagy
pusztán csak egy cél javára szóló hirdetés. A mai értelemben vett reklámról csak a kapita-
lizmus időszakától beszélhetünk. A rendkívül szerteágazó és széleskörű reklámtevékenység
alig száz éve került kapcsolatba a művészettel. Tekintve azonban, hogy a reklámművészet
az alkalmazott grafika igen jelentős részét képezi, szükségesnek látszik a reklám történetét
röviden áttekinteni.
A reklám kezdetei az ókorba nyúlnak vissza. Egyes történészek szerint már az asszírok-
nál, babiloniaknál és az egyiptomiaknál is létezett, ez azonban nem igazolható megbíz-
hatóan. A reklámra vonatkozó első hiteles adatok az ókori Rómába vezetnek. Pompeiben
és Herculaneumban (ie. III. század) egyes kereskedők és vendéglősök üzletének bejárati
falain fennmaradtak olyan feliratok, amelyek nemcsak a tulajdonos és az üzlet nevét tar-
talmazták, hanem az ott kapható árucikkeket is reklámozták. A házak utcai falait fehérre
festették, s erre piros és sárga színű betűkkel írták rá a hirdetés szövegét. Ezek a feli-
ratok a plakát ősei voltak, albuszoknak nevezték őket, ami az „albus”(= fehér) mellék-
névből származott. A pompei ásatások során föltártak egy falfestményt, amelyen latinul
az alábbi hirdetés szerepelt:
„Vándor, haladj innét a tizenkettedik toronyig,
ott Sarinusnak bormérése van. Látogasd meg. Üdv veled!”
A római birodalom bukása után a kora középkort (V-X. század) a gazdasági élet nagyfokú
hanyatlása jellemezte, következésképpen abban a korban reklámról nem beszélhetünk.
Csak a XI. századtól jelennek meg a középkori városok utcáin és piacterein a csengőkkel,
trombitákkal felszerelt „kikiáltók” és „csalogatók”, akiknek az volt a feladatuk, hogy
egyes kereskedők, ill. iparosok árucikkeit népszerűsítsék. Megnövekedett szerepüket az
is bizonyítja, hogy pl. a XIII. században Franciaországban már céhekbe tömörültek.
Mivel a középkorban az írni-olvasni tudás csak kevesek privilégiuma volt, természetes,
hogy a reklámban is a szóbeliség játszotta a főszerepet.
A XIV-XV. században Európa-szerte divatba jött az a szokás, hogy az iparosok, kereskedők
üzleteinek bejárata fölé úgynevezett „cégért” függesztettek ki, amely az ott kapható áru-
kat szimbolizálta. (Pl. a csizmakészítőnél csizma, a borbélynál a habverő tányér) Angliában
már a XIII. században a törvény írta elő a cégérek kötelező kifüggesztését.
_kulcs_ceger_2.jpg)
A könyvnyomtatás feltalálása (1450) nagy lendületet adott az írott reklámnak. Kezdetben
a könyvkereskedők, nyomdák és kiadók az általuk árusított könyveket reklámozták kataló-
gusszerű kiadványaikban. Ez természetesen nemcsak a könyvvásárlást, hanem az olvasni
tanulást és tudást is jelentősen befolyásolta.
Európában a XVII. századtól jelennek meg az újságok,
s bennük a reklámhirdetések. Ilyeneket nemcsak a napilapok közöltek, hanem voltak kifeje-
zetten reklámújságok, amelyek csak hirdetéseket tartalmaztak. Mivel a hirdetések közléséért
az újságok nagy összegeket kaptak, egyes országokban a kormány megadóztatta, másutt mo-
nopolizálta a hirdetést. Utóbbi azt jelentette, hogy hirdetés csak a hivatalos állami újságok-
ban jelenhetett meg. A reklám növekvő jelentőségét jól mutatja, hogy ebben az időben egy
angol lap már cikket közölt a reklámról.
A XVII-XVIII. században jelenik meg a reklámnak egy új formája, az úgynevezett cégtábla,
amely az üzlet bejáratánál képpel és szöveggel együtt reklámozta azt. Hogy a kereskedők
milyen fontos szerepet szántak ezeknek azt az is mutatja, hogy közülük egyesek neves
festőket, Correggio, Holbein, Watteau, Hogarth, Gericault – bíztak meg cégtábláik elké-
szítésével.
Ezidőtájt jelenik meg a plakát is, amely lényegében olyan cégtábla volt,
amelyet már az üzlettől távol, a város különböző pontjain, sőt más városokban is kira-
gasztottak. Angliában a XVII. században terjedt el a plakát, amelyet akkor még főleg
kézzel írtak. Európa több országában csak XVIII. században kezdik alkalmazni. A plakát
növekvő szerepére jellemzően utal az az adat, mely szerint a XVIII. század végén Párizs-
ban már negyven olyan plakátragasztót tartottak nyilván, akinek ez volt a foglalkozása.
A nyomdaipar fejlődése lehetővé tette, hogy a tiszta betűplakát átengedje területét
a képpel megoldott plakátnak. Ezt Alois Senefelder új nyomtatási eljárása, a litográfia
technológiája tette lehetővé. Kezdetben az akadémizmus szellemében művelték, de
hamar kialakult a plakátművészet önálló kifejezésmódja. A plakátművészet modern
szellemben való művelésének első klasszikus művelője Henri de Toulouse-Lautrec volt.
Egyszerű formanyelvet hozott létre, a szecesszió stílusától nem mentesen.
A szecessziós plakát legnagyobb mestere Alfons Mucha volt. Kavargó indáival és szépséges
nőalakjaival nagy népszerűségre tett szert.
A XVIII. században Párizsban megjelenik a mozgóreklám. Ezen azt kell érteni, hogy egyes
szabók az általuk készített ruhában sétáltattak az utcákon elegáns fiatalembereket, akik
hangos szóval, vagy felirattal reklámoztál az illető céget. (A XIX. században különösen
Angliában és Amerikában kedvelik a reklámnak ezt a formáját: „sandwichman”.)
A XIX. század elején a reklám fő eszköze egész Európában az áruminta kiállítás és vásár
lett. Az első országos ipari kiállítást Párizsban (1798), az első világkiállítást London-
ban (1851) rendezték. Érdekes, hogy Amerikában viszonylag későn kapott polgárjogot a rek-
lám: a XIX. század közepén még tisztességtelen eszköznek tekintették a vevők csábítását.
A modern reklám első igazi képviselője mégis Amerika volt: Barnum, egy hatalmas cirkuszi
vállalkozás tulajdonosa. Az 1870-es években addig soha nem látott reklámhadjáratot indí-
tott cirkusza népszerűsítésére.
Mindezek azonban még a reklám előtörténetéhez tartoznak. A korábbi századokban, amikor
a termelékenység foka alacsony volt, az iparosok és kereskedők minden különösebb gond
nélkül el tudták adni árucikkeiket. A kínálat nem igen haladta meg a keresletet. A XIX.
század végétől a rohamosan fellendülő ipari termelés olyan árubőséget hozott magával,
hogy értékesítése már nem ment simán. Ekkor ismerik fel igazán a reklám jelentőségét,
mely a 20. században szerves részévé vált a gazdasági életnek. Megkezdik a reklám kérdé-
seinek tudományos alapon történő kidolgozását és hatalmas apparátussal dolgozó reklám-
vállalatok jönnek létre. Számos statisztika bizonyítja, hogy a jó reklám megsokszorozza
a forgalmat. Ez a felismerés készteti arra a vállalatokat, hogy a reklámra nagy összegeket
áldozzanak.
Wikipedia: Reklám
pm
A reklám fejlődésének rövid története
1./2. Kedvenc hazai és (vagy) külföldi tervezőgrafikusod bemutatása
5 hazai és 5 külföldi példányt sorolj fel, majd mutasd be a neked legszimpatikusabbat!
Mely területen dolgozik? Mi fogott meg a munkáiban? Milyen képzőművészeten belüli pár-
huzam jut eszedbe a munkáiról? Egy alkotás részletes elemzése.
Plusminus
Balla Dora Typo-Grafika
Matt
Tegrablog - linktár
